A könyv eredeti kéziratának elején volt egy mondat, amit a magyar kiadó bizonyos okból mégsem nyomtatott ki. Ez így hangzott: Bár a szerzo sokat tud, ennek nagyobb részét nem közölheti. Köti ot egy réges-régi eskü, amit egy bizonyos intézménynek tett.
Ehhez képest, még ha ez igaz is, a szerzo sokat, nagyon sokat közöl velünk. A kronovizorról, azaz az idolátó géprol nagyon sokan írtak már -nézzék csak meg az interneten, hány tízezer említés, cikk, könyv, interjú, filmbejátszás, stb. van róla!
Ám a regényben -amely talán nem is csak regény (!)- a hosök az emberiség egyik legnagyobb titkát fedezik fel. Ez rettenetes változásokat okozhat 21. századi világunkban. Mindnyájunk életét befolyásolhatja már csak a puszta tudat is: valakik, valahol, akár ebben a pillanatban is, nézik, figyelik, ellenorzik, mit teszünk legbensobb magányunkban, kinek mit mondunk, mit tervezünk? És évezredekre vagy még távolabb az idoben vissza lehet menni és megtudni, hogy a dolgok valójában hogyan is történtek. . . ?
Félelmetes perspektíva. Mert mint a szerzo mondja: nemcsak figyelo, de megfigyelt is lehetsz. Másokat lesel, és közben téged lesnek. Semmivé teszik titkaidat, azaz az életedet. És ha lehetoséged lesz rá, hogy ugyanazzal fizess vissza, vajon meddig fogsz habozni. . . ?
