Már nem emlékszem hogyan, de a szobánkban kötöttünk ki. Azt láttam, hogy anyunak folyamatosan üti ököllel a fejét. Elrántottam t le, így a következ ket én kaptam. A fejemre, szemeimre, a combomra, de még a hátamra is rúgott néhányat. Az elkövetkez pár hét folyamán a szivárvány minden színében pompáztam. Lassan, de gyógyultak a foltjaim. A combomon lév csúnyaságok is id vel elt ntek, de a hátamat még nagyon sokáig éreztem. Azt hittem akkor, hogy apu lerúgta a vesémet, annyira fájt az a rúgás. És annyira fájt a szívem is... Könyvem témája társadalmunk egyik aktuális társadalmi problémája, a családon belüli gyermekbántalmazás. Fontosnak tartottam személyes tapasztalataim miatt is, hogy err l beszéljek. A sajtó kiemelten foglakozik ezzel a témával, amely egyes emberekben mély együttérzést, másokban heves indulatokat vált ki. Meglátásom szerint még hosszú az az út, amelynek végén megtaláljuk a megfelel jogi szabályozást és azok gyakorlatban történ alkalmazását. Beszéljünk róla! Tegyünk ellene! Beavatkozhatunk? Hogyan tegyük? Milyen mértékben? Igazán attól fáj az ütés, kit l simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. (Radnóti Miklós)
