Ezer láthatatlan

Báthori Csaba Rilke-"fordítástrilógiájának" ez a harmadik - záró - kötete (az elso ketto, a Csillagközi évek és a Tér és csillagok után) megint igazi csemegékkel szolgál az olvasóknak: gyönyöru búcsú-ívben kerekíti le Rilke költoi életmuvét azzal az anyaggal, amelyben súlyos magányos versek, jelentos töredékek, az olvasói szemhatáron eddig meg nem jelent remekmuvek sorakoznak. Ebben a gyujteményben különbözo jellegu szövegek kaptak helyet. Akad itt néhány nagyszeru befejezett költemény a tízes évekbol (Narcissus, Óda Bellmanhoz), de váratlanul meglepetést okozhat néhány gyönyöru prózavers is. A költo négy gyászversébol itt olvashatjuk a Requiem egy fiúcska halálára címu siratót, és kötetünk tartalmazza a C. W. gróf hagyatékából címu talányos Rilke-füzér teljes anyagát, amely eddig szinte ismeretlen volt a magyar olvasók elott. Kötetünk amellett, hogy gondos merítésben kínálja a Rilke alaptémáihoz kötheto töredékek, cím nélküli "félversek", kiegészíto változatok tömör darabjait, közöl egy-egy - Rilke zárt formai kultúráját lazítgató - haikut vagy képverset, jelezve, hogy a költot a húszas években már-már a formai játékok kísértetei is megkörnyékezték. Az Ezer láthatatlan újdonsága még, hogy a fordított versek alatt - ahol szükséges - közli a német kiadás magyarázó jegyzeteit, s ezzel segít eligazodni a nagy osztrák lírikus muvészi labirintusában.




Aki Rilkét olvas, nemegyszer vigasztalást keres. Mindenesetre a szépségen túl ma feltétlen szükségünk van arra, hogy a költészet nyelvén valaki komolyan beszéljen hozzánk. És Rilke bizonyára ezt teszi, - hiszen érezzük, hogy mindennap megerosít telo életünkben.